Kell egy ház... de hol, milyen, mennyiért?
Házat venni komoly feladat. A döntésünk hosszú évekre szól, és nem csak a mi, hanem a családunk életére is hatással van. Ezért rengeteg mindent figyelembe kell venni, mielőtt elhatározzuk magunkat.
Álmaink, vágyaink otthona…
A férjemmel kerestük magunknak a megfelelő otthont. Kettecskén élünk (a gyerekek már kirepültek), így viszonylag könnyű dolgunk volt. A tervezgetéskor sorra vettük elvárásainkat a leendő a házunkkal szemben, és lassan összeállt vágyaink listája.
Álmaink háza legyen:
- megfizethető
- az átalakítás költségével együtt is vállalható
- egyszintes
- közel a munkahelyekhez
- csendes
Nem volt szempont az óvoda, iskola közelsége, és nem volt lényeges, hogy városban éljünk. Korunknál fogva (közelítjük az ötvenet) nyugodt környékre vágytunk. A szívemben már hosszú ideje őrizgettem a képet, hogy milyen lesz a házunk.
…ha lehunytam a szemem, láttam magam előtt… Fehér falak, zöld ablakok, muskátli, napfény, méhecskék, illatok…
Éreztem, ha megtaláljuk igazi otthonná tudjuk alakítani, és olyan lesz ahova mindennap örömmel érkezünk haza.
Hangulatos parasztház (Forrás: Pinterest)
Keressük a nekünk való házat
Megnéztünk néhány ingatlant, és a helyzet elkeserítő volt. Elhanyagolt házak, festéssel elfedett repedések, gazos udvarok… Ami tetszett, azt pedig a nem mi pénztárcánkhoz szabták.
A rossz tapasztalatok ellenére pozitívan álltunk a helyzethez. Tudtuk, hogy meg lesz a ház. Ez nem volt kérdés…
A hetek teltek, közben kerestük a leendő otthonunkat, de nem voltunk igazán sikeresek. A véletlenek játéka folytán egy jó barátunk hozta el nekünk a megoldást. Ő hívta fel a figyelmünket egy házra, ami akkor még nem volt jelen az ingatlanpiacon. Elsőként tudtuk megnézni és felmérni, hogy milyen állapotban van, megfelel-e az elképzelésünknek.
Megtaláltuk a “Miházunkat”!
A házzal és a telek méretével nagyjából elégedettek voltunk. A belső terek tiszták, rendezettek voltak, de a külseje ijesztően hatott:
régi ablakok, leomló vakolat, a házzal egybe építve az istálló, azon egy nagyon rossz állapotú ajtó. A látvány nem volt túl szívderítő.
Az utcafrontra nézett a két szoba, ahol a padló földágyba volt rakva. Az elektromos hálózat elavult volt, és a helyiségekben kályhákkal fűtöttek.
Ilyen volt a ház mikor megvettük
Az udvar és a kert csupaszon állt. Nem volt semmi: sem egy fa, sem egy bokor… Csupán egy kiszáradt körtefa és két szőlőtőke árválkodott az egész telken. A kertben pedig vadon nőtt a lucerna.
Ez kopárság először nagyon zavart. Ridegnek, barátságtalannak tűnt az udvar. Azonban rájöttünk, hogy ennél jobb nem is lehetne a helyzet; úgy lehet alakítani, ahogy akarjuk, és nem kell az irtással foglalkozni.
Megvegyük, ne vegyük?
A tulajdonosok végül az eladás mellett döntöttek, ám mielőtt mi is rábólintottunk volna a vásárlásra, még többször “bejártuk” a házat. Tudni akartuk, hogy mit mutat meg magából, bele tudjuk-e látni a jövőnket.
Agyalgattunk a férjemmel mit, hogyan lehetne átalakítani, és ez milyen munkákkal jár majd. Mennyi idő alatt tudjuk felújítani, beköltözhetővé tenni.
Volt a házban, a telekben fantázia pedig jól eldugták. Éreztük, hogy sok munkával, sok ötlettel egy nekünk tetsző, stílusos parasztházzá tudjuk majd alakítani. A tervezgetések eredményeként végül az üzlet megköttetett, a házat MEGVETTÜK!!!
Szívünk szerint azonnal nekikezdtünk volna a munkálatoknak, de a bürokrácia még az utunkat állta…
Ügyvéd, bank, közjegyző. Közüzemi számlák átíratása…
Az ügyintézésre kb.: 2 hét kellett, végül 2014 november közepére lezajlott az adás-vétel és megkaptuk a kulcsokat.
Kezdjünk neki!
Vettünk egy nagy levegőt és megkezdtük az átalakítást. Ezzel együtt kitűztük a befejezés időpontját is.
2015 március 01-ig el kell jutni addig, hogy költözni tudjunk.
Csak sejtettük mennyi munkával jár majd, hogy az elképzeléseinket “beletegyük” ebbe a 60 éves, szocreál, romos külsejű, idejét múlt házba.
De mi eldöntöttük, hogy megcsináljuk! Lelkesedésünk, tenni akarásunk határtalan volt.
Meg akartuk csinálni a “Miházunkat”!
Beindultunk, zajlanak a munkák
A bíztatás
Indul a házalakító projekt…
A felújítás 3,5 hónap kőkemény munkát jelentett, aminek jelentős részét férjemmel ketten végeztük. Közben mindketten dolgoztunk, csak a finisben vettünk ki egy-egy nap szabadságot. Munka után jöttünk a házhoz, és este kilenc - tíz óráig itt voltunk.
Mindig, minden mesterrel jó előre megbeszéltük az időpontokat és az elvégzendő munkákat.
A szobák betonozásához (erről itt olvashatsz) hívtunk kőművest, és a villany - víz – fűtés szerelést bíztuk szakemberekre.
Sikerült, beköltöztünk!
A jó szervezéssel, a mindennapos munkákkal tartani tudtuk a kitűzött célt, és 2015. február 28-án beköltöztünk.
Kimerültünk fizikailag - anyagilag, de ott voltunk.
A „Miházunkban”.
…és végül ilyen lett a házunk!
+ 1 gondolat:
Régi ház vásárlásakor szinte mindig marad egy kis ez-az az előző tulajdonostól.
Érdemes ezeket félretenni, megőrizni. Sok minden akadhat a tárgyak között, amit újra gondolva fel lehet használni a ház körül.
Ha tetszett, kedveld a Facebook oldalt is, itt még több érdekességet találsz a mindennapok varázslataiból.