Fontos lépések régi házunk állagmegóvásáért
Régi házunk felújítása során, - az idő rövidsége miatt - csak a belső térre fókuszáltunk. Nem volt kapacitásunk sem az udvarra, sem a ház külsejére. Szinte zavaró volt, hogy milyen “lepusztult” körülöttünk minden. Kisebb-nagyobb munkák vártak ránk, hisz továbbra is tartottuk magunkat ahhoz, hogy nem fizetünk azért, amit mi is el tudunk végezni.
Terepszemle
A házunk felújításával, átalakításával végeztünk.
És olyan lett az otthonunk, ahova munka után a mai napig örömmel térünk haza.
De ahogy megérkeztünk a ház elé és beléptünk az udvarra, szánalmas látvány fogadott bennünket…
Sivárság, hatalmas törmelék “hegy”, hiányzó vakolat, rozsdás kapu, istálló. Bármerre néztünk, minden segítségért kiáltott.
És mi, mint akik elfelejtették a felújítással járó küzdelmeket, újra tettrekészek voltunk.
Az időjárás nekünk kedvezett, (benne jártunk a tavaszban) így első körben felmértük az elvégzendő munkákat:
- összepakolni a sok lomot
- leverni a régi vakolatot
- felrakni az ereszcsatornát
- dörken lemezt leásni
- újra vakolni a házat
- az istálló falát rendbehozni
- az udvart megrendezni
- teraszt építeni
- a melléképülettel kezdeni valamit
- virágágyásokat kialakítani
- kaput, kerítést festeni
- tyúkházat és az udvarát “újragondolni”
- a háztetőt renoválni
És persze továbbra is szakemberek nélkül, ketten akartuk elvégezni a feladatokat.
Mivel kezdjük?
Igyekeztünk felállítani a fontossági sorrendet, de varázspálcára lett volna szükségünk ahhoz, hogy gyors változást érjünk el.
Úgy döntöttünk, hogy szimultán csinálunk több dolgot, így mire beköszönt az ősz, több mindennel is elkészülünk.
Uccu neki!
Ereszcsatorna
A házon sajnos nem volt ereszcsatorna. A tetőről lefolyó víz a ház alapjához került, amitől nem voltunk túl boldogok. Minél hamarabb meg kellett oldani a víz elvezetését.
Egy jóbarátunktól kaptunk kölcsön egy régi, félretett előtetőt, ami nagyon nagy segítség volt. Védte a bejárati ajtót, és erre már rá lehetett vezetni az esővizet.
Legalább olyan “esztétikus” volt mint a ház, így tökéletesen bepasszolt hozzánk.
Még a színe is. A váz zöld, mint a nyílászárók, a műanyag pedig sárga, mint a vakolat. Fontos dolgok ezek egy szín mániásnak…
Mindenféle szedett-vedett csatorna darabok lettek összerakva, csak minél hamarabb megoldódjon a probléma. Hatalmas sikerként éltük meg, hogy megakadályoztuk a falak vizesedédét.
Összetoldva minden régi eresz darab, én pedig “antikolom” a széket a konyhai járólaphoz
Dörken lemez
A ház utcafrontján, az udvar egy részénél és a szomszéd felőli oldalon is gondot jelentett a falakon felfelé igyekvő víz.
Ezért a ház mellett végig ásott a férjem, és dörken lemezt tett a ház alapjához. A visszatemetés után geotextíliát terítettünk le, arra pedig görgeteg kavicsot.
A kavics segíti a vízelvezetést, és látványnak sem utolsó
Hatékonynak bizonyult a dörkenezés, és a kavics még széppé is tette ezt a részt.
Jó kis sport volt a férjemnek. Kemény, agyagos földdel dolgozott, megküzdött vele rendesen. De muszáj volt megcsinálni, és úgy tűnik, hogy érdemes volt, hisz nincs vizesedés a házban.
Lépésről-lépésre szépül a ház
A régi vakolat leverésésével kezdődött a kozmetikázás.
Már az is sokat dobott a látványon, hogy egységes felületet kapott a ház. Igaz, hogy nem volt szép, de mégsem volt már annyira ütött-kopott.
Közben pakoltuk a sok-sok mindent, ami a felújítás során keletkezett.
Szoktuk mondani, hogy mi mindig mindent legalább háromszor megfogunk, mire a helyére kerül.
Udvaron káosz, a kertben pedig lucerna
Először elpakoltunk mindent az útból. Aztán ahogy került rá idő, szétválogattuk. Így több rakatunk lett mint addig, de legalább azonos kupacok. Fás, vasas, törmelékes. Komolyan azt hittem, hogy soha nem lesz rendezett az udvarunk.
(Aztán persze az lett, de kellett hozzá 2 év)
Festés
A kerítés és a kapu is rossz állapotban volt. Drótkoronggal az egészet megdolgozta a férjuram, majd rozsdamaróztam, és kétszer festettem.
Látványos a különbség
A drótháló mintájú kerítést nem egyszerű festeni. Ecsettel kenve fröcsög mindenfelé, és még lassú is.
Kis nyomozás után találtam rá a tuti eszközre.
10 cm-es, szivacsos teddy hengert használtam, és maga volt a mennyország… Tisztán és nagyon gyorsan lehet vele dolgozni, öröm volt vele a munka.
Színt, virágokat az udvarra!
Soron kívüli szépészeti beavakozást hajtottam végre, hogy jobb kedvre derítsem a szomorú udvarunkat.
Virágokat akartam, hogy legyen végre valami élet körülöttünk, ha odakint vagyunk. Mivel a kert és az udvar még nem volt kész a parkosításra, csak büdöske magot vetettem, és a járda szegélyhez azokat ültettem.
Szerettem volna egy kinti asztalt, hogy a kávénkat a szabadban tudjuk meginni. Igaz, teraszunk még nem volt, de iyen kis apróság nem jelenthetett problémát.
A célunk az volt, hogy kint is megteremtsük azt a hangulatot, amit a házon belül már sikerült.
Ráfér a renoválás
A falak már újra vakolva, és az asztal is elkészült
Kisebb munka, nagyobb munka
A kisebb munkák legalább olyan fontosak voltak, mint az időigényesebb társaik.
A víz elvezetését fontos volt megoldani. A kerítés - kapu festése, és a sok pakolás pedig rengeteget javított nem csak a ház, hanem az én hangulatomon is.
De az igazán nagy változást a falak újra vakolása, és az istálló átalakítása jelentette. Hozom majd a történetét és a képeket a következő bejegyzésben.
Büdöske a ház előtt, kerítés lefestve, eresz felrakva, vakolat leverve és a fal kijavítva.
Ugye, hogy sokat jelent?
+ 1 gondolat:
Néhány virág az udvaron ápolja a lelket, oldja a kopárságot. Táplálja a reményt, hogy egyszer szép udvarunk lesz, és nő majd virág is a lucerna helyett.
Ha tetszett, kedveld a Facebook oldalt is, itt még több érdekességet találsz a mindennapok varázslataiból.