Ez aztán a változás!
A régen a falusi házakhoz hozzá tartoztak az ólak, az istállók, és ez a “Miházunknál” sem volt másképp. A ház első része a volt lakóépület, a hátsó az istálló, az udvaron pedig a tyúkól. Szeretjük a csendes, falusi életet, de azért állattartást - néhány cicán kívül - már nem terveztünk.
Istálló
Talán ma már fura, hogy a régi időkben a haszonállatok ennyire közel éltek a lakótérhez. Bejárati ajtó a házra, ablak, istálló ajtó, majd egy szellőző ablak. Mindez pár méterre egymástól.
A ház átalakításakor épp ezt a közelséget akartuk kihasználni.
A felújítás során a beltérben már nyitottunk egy ajtót az istálló felé, hogy majd a mosókonyhát, kamrát, kazánházat ott alakítsuk ki.
Az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy jó ideje nem tartottak már mást a háznál, csak tyúkokat. Az istálló helyén egy nagy, rendezett helyiség volt, ami érdemes volt a tovább gondolásra.
Ha van két kezünk nagy gond nem lehet
Miután február végén beköltöztünk, szembesültünk azzal, hogy a ház kívülről rémesen fest. (itt olvashatod) Ezért, ahogy beköszöntött a jobb idő, megkezdtük a ház tatarozását is.
Igen, megint csak ketten szerettük volna elvégezni a munkálatokat… Sokkal több mindent meg lehet oldani házilag, mint azt először gondolnánk. Kétszer két kéz nagyon sokra képes, ha meg van a kellő elszántság.
Felkészülés a vakolásra
Már írtam róla (itt), hogy régen sármaltert használtak falazáskor. Biztos olcsóbb volt így, de azért a cement hiányzott a falakból.
A férjem egy ácskapoccsal soronként kikaparta a régi maltert a fuga közökből, hogy a “rendes” vakolóanyag minél mélyebbre kerüljön a téglák közé.
Volt vele munka, de fontosnak érezte megcsinálni, hogy stabilabb legyen a falazat.
Látszik, hogy hol van kikaparva a fuga, és ha már a magasban járt, akkor egy kis tetőjavítás is belefért
Felosztottuk a ránk váró munkát
Megbeszéltük a ránk váró feladatokat. Megint csak ő lett kőműves, én pedig a segédmunkás. A férjem a felújítás során már megszerezte a gyakorlatot a vakolásban, és az sem utolsó szempont, hogy nincs tériszonya. Velem ellentétben…
Az előfröcsköléssel indult a projekt. Ezt a fázist nem lehet kihagyni. Előkészíti a falak felületét, és segíti a vakolóanyag tapadását.
Barátom a betonkeverő
Egy gyorstalpaló keretein belül a férjem elmondta, hogy miből mennyit pakoljak a betonkeverőbe, és megkezdtük a munkát.
De nem volt egyszerű a dolog…
Mikor a homokot hozattuk, nem kaptunk 0,2-es típusút, csak 0,4-est.
Ez két okból is komoly probléma volt.
Az egyik, hogy minden keverést át kellett rostálnom, hogy a nagyobb szemcsék ne kerüljenek bele az anyagba. A másik, hogy akárhogy is akartuk, nem lehetett vele tökéletesen dolgozni.
Végre! Eltűnik a tégla!
Tégla és tégla között nagy a különbség. A házba és a ház köré is rengeteg téglát használtunk fel, de az teljesen más. Ott eldolgoztuk, fugáztuk, savaztuk, impregnáltuk a téglák felületét.
A levert vakolat alatti tégla nem volt szép. Az elhanyagoltság látszatát keltette, ezért tartottuk fontosnak, hogy minél hamarabb bevakoljuk.
A vakolás
Lapátoltam az anyagot a keverőbe, onnan átrostáltam a talicskába, a talicskából a vödrökbe mertem, amiket odacipeltem az álláshoz. A vödröket kötéllel felhúzta a férjem az állásra, eldolgozta, majd vödör le, és így tovább, míg nem végeztünk…
Kemény munka volt mindkettőnknek. Mire végeztünk a falakkal komoly izomzatra tettem szert. A csuklóm annyit erősödött, hogy “kinőttem” a karórámat. De hát valamit valamiért…
(A szomszédunk mondta rám, hogy feketeöves culáger vagyok. Azóta is nevetve emlegetjük, hogy mennyire igaza volt)
Halad a munka
Az istálló átalakulása
Miután bevakoltuk a ház lakóterét, rátérhettünk az istállóra.
A követekező feladat az istálló megszüntetése
Ez a feladat már összetettebb volt.
Felcseréltük az ajtó és ablak helyét, ami megint csak a férjem kőműves tudását igényelte. Falat kellett bontani, a régi ajtó helyét felfalazni, áthidalót, majd az ablakot betenni. Ajtónak átmenetileg egy régi pajtaajtó féleséget raktunk be. Nem volt túl szép darab, de rövid távon kiegyeztem vele.
Az ablakot bontásból vettük, de teljesen jó állapotban volt, és tartozott hozzá zsalugáter is.
Átfestettem zöldre, és már be is illett a “Miházunkba”.
Az ablak szépül, de az udvaron eluralkodott a káosz
Nagyon tudatos voltam az ablakok vásárlásánál. Az utcai ablakokat egy helyi asztalos csinálta a terveim alapján, de a két udvarit használtan vettük. Fából készült, osztott, a vidéki stílushoz leginkább illőt választottam.
Apránként átalakult a hátsó rész is. Kezdte elveszíteni az istálló jellegét, és mi egyáltalán nem bántuk. Az ablakos részt gondoltam ki mosókonyhának. Szinte már láttam magam előtt, hogy milyen szép lesz ha elkészül.
Utcafront
A ház elején a szükséges javításokat elvégezte a férjem. A lekívánkozó vakolatot leverte, majd javította a falat. Helyrehozta a lábazati részt is, hogy megfelelő alapja legyen majd a szeletelt tégla burkolatnak.
Ez a munka sem egy-két napig tartott, és az időnk mellett az energiánkat is igénybe vette. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtunk el… De ezt is megcsináltuk! Amikor ránéztünk a bevakolt házra, büszkék és boldogok voltunk. És újra megállapítottuk, hogy jó csapat vagyunk így ketten!
+ 1 gondolat:
Mint írtam, nem sikerült túl szépen dolgozni a homok minősége miatt. Az utcafrontot már zsákosanyaggal csinálta a férjem. Kisebb volt a felület, így nem került olyan sokba. Az elképzelésünk az volt, hogy fehér lesz majd a ház fala, ezért fehér színű vakolóanyagot vettünk. Ezzel a lépéssel sikerült elérni, hogy a ház “köszönő fele” már a vakolás után is szép volt. Ha nem is hófehér, de legalább nem cement színű.
Ha tetszett, kedveld a Facebook oldalt is, itt még több érdekességet találsz a mindennapok varázslataiból.